Az ukrajnai Meleg Büszkeség felvonulás alig 20 percet tartott

„A tegnapi Budapest Pride és az azt támogató ellenzék buborékjából úgy tűnhetett, hogy micsoda támogatottsága van a LMBTQ ideológiának Magyarországon, de az érzetek helyett nézzük a tényeket!  

A közvélemény-kutatások szerint a lakosság többsége – mintegy 51% – nem támogatja az eseményt, míg a támogatók aránya körülbelül 43%-ra tehető. Ez az arány évek óta változatlan, a magyar társadalom Fideszen is átnyúló többsége sem kíváncsi az lmbtq nyomulásra.

A 2022-es gyermekvédelmi népszavazáson 3 643 660 válasz érkezett vissza,  melyen 95% feletti arányban támogatták a kitöltők, hogy korlátozza a törvény a gyermekekre irányuló szexuális lobbit. Ennyit tehát a számokról.
Visszatérve a szombati Pride-ra. 

A rendezvény békés és rendőri túlkapásoktól mentes lebonyolítása politikai szempontból is jelentős. Az ellenzék gyakran építi retorikáját arra, hogy Magyarországon korlátozottak a szabadságjogok, azonban a Pride – mint látványos gyülekezési forma – zavartalanul megvalósulhatott. Ez gyengíti az autoriter rendszerkép narratíváját, és különösen nehéz helyzetbe hozza azokat az ellenzéki szereplőket – mint például Hadházy Ákos –, akik a rendszerkritikus utcai jelenléttel kívánnak politikai tőkét kovácsolni. A gyülekezési jog gyakorlása formailag teljesült, így e téren a kormány nem adott támadási felületet, azaz a diktatúra kártyát innentől kezdve nem tudják használni az ellenzéki oldalon.

Magyar Péter, az ellenzéki térfél egyik legdinamikusabban növekvő politikai szereplője távolmaradt az eseménytől, annak ellenére, hogy a Pride időpontja hónapok óta ismert volt. Döntése sokak számára tudatos politikai számításnak tűnik: miközben igyekszik nyitni a jobboldali, konzervatív szavazók felé, egyúttal nem szeretné elidegeníteni a liberális bázisát sem. Ez az »angolnastratégia« azonban hosszabb távon hitelességi kérdéseket vet fel: a világos politikai pozícióvállalás elmaradása csalódást kelt azok körében, akik következetességet várnak el tőle.

A Pride szervezésében részt vett Karácsony, az ellenzéki összefogás egy korábbi, bukott miniszterelnök-jelöltje is, ami tovább színezi az esemény politikai olvasatát. Bár támogatói szerint a rendezvény fontos társadalmi üzenetet hordoz, bírálói joggal vetik fel, hogy a főváros forráshiányos működése mellett mennyire indokolt ilyen volumenű szimbolikus eseményekre erőforrást fordítani.

Maga Orbán Viktor nem kommentálta az eseményt, csupán unokáiról posztolt egy, a hétvégéjéhez illő családi képet. Mégis, politikai értelemben egyértelmű, hogy a miniszterelnök ismét a társadalmi többség – tehát az esemény kritikusai – oldalán állt. Úgy biztosította a rendezvény zavartalan lebonyolítását és ezzel a demokratikus keretek fennmaradását, hogy közben nem azonosult annak politikai üzenetével. Ezzel a lépéssel stratégiai előnyt szerzett: sem belső, sem külső konfrontációt nem vállalt, mégis megerősítette pozícióját a politikai közép – és a többségi – társadalom körében.

Ez a fajta lavírozás paradox módon éppen az ellenzék mozgásterét szűkíti: miközben a kormány nem adott okot konfliktusra, az ellenzék újra belső vitákba keveredett. A Pride-on való részvétel vagy távolmaradás nemcsak politikai hitvallás, hanem szimbolikus értékválasztás is volt. Az olyan politikai szereplők, mint Magyar Péter, akik nem fogalmazzák meg egyértelműen álláspontjukat, könnyen elszalaszthatják annak a középrétegnek a támogatását, amely stabilitást, kiszámíthatóságot és világos értékvállalást keres.

A 2026-os választási kampány szempontjából kulcskérdés lesz, hogy ki tudja hitelesen megszólítani ezt a réteget. Orbán Viktor – most a Pride kapcsán – jól illeszkedő stratégiai pozíciót vett fel: vállalta a tiltó törvénnyel a politikai konfrontációt de a fizikait nem, betartotta a jogállami kereteket, és ezzel egyidőben a többség oldalán maradt. Orbán ismét tematizált és az ellenzék ráugrott erre ösztönösen. Pedig nagyobbat nyerhettek volna, ha ezúttal az áldozati szerepet választják, és a tiltást – akár kritikusan, de – elfogadják. Így megőrizhették volna morális narratívájukat –»diktatúra«, »elnyomás«, »demokráciadeficit« stb. –, és nem váltak volna önmaguk cáfolatává. Az ellenzék továbbra is láthatóan identitásalapú, részben rétegspecifikus ügyekbe zárja magát, amelyek nem elegendőek egy valódi többségi támogatás megszerzéséhez.

Ui: Az ukrajnai Meleg Büszkeség felvonulás alig 20 percet tartott, több szélsőjobboldali tüntetőt őrizetbe vett a rendőrség. Íme tehát a valódi diktatúra és a szabad, európai, keresztény Magyarország közötti különbség!”

Nyitókép: Facebook