„Ha most vasárnap lennének a választások” – na jó, de nem most vasárnap lesznek

Heisenberg és Bohr közös munkásságának eredményeként született meg a kvantummechanika egyfajta értelmezése (koppenhágai interpretáció), amely szerint egy részecskének vagy a helye, vagy a sebessége határozható meg.

Bölcsészként ebből annyi érthető meg, hogy amennyiben egy rendszer elemeit megmérjük, azzal óhatatlanul bele is nyúlunk.

Valahogy így képzelem el a közvélemény-kutatásokat; ez is az oka annak, hogy különböző cégek foglalkoznak ezzel, és meglehetősen gyakran közzé is teszik az eredményeiket. A „ha most vasárnap lennének a választások” című elemzések egy hipotetikus feltételezésből indulnak ki, tehát eleve mossák kezüket,

A közvélemény-kutatások olyanok, mint az Isten létéről folytatott vita. Vannak vallások, elméletek, érvek, filozófiai megközelítések, statisztikák, valószínűségek, pedig a dolog objektív, és az egyenlenek egyetlen gyöke van: vagy van, vagy nincs. Azonban nem tudjuk, egészen a legvégső pillanatig, amikor kiderül – és akkor már nem tehetünk semmit. Ilyen a választás is. Hihetjük, hogy a Fidesz vezet, esetleg a Tisza, öt százalékkal, tízzel, minden választókerületben; a Mi Hazánk és a DK bejut vagy sem, ezekről olvashatunk kimutatásokat, cikkeket, elemzéseket,

Illetve, utalva Heisenberg részecskéjére, a folyamatos mérésekkel talán mégis módosítjuk a számokat.

A közvélemény-kutatások közzétételekor általában az örül és tartja hitelesnek a mérést, akinek kedvez. Akinek nem, az rögvest csalást, pontatlanságot és megannyi példát emleget, amelyek mind-mind rácáfoltak az előzetes adatokra. (A 2002-es magyartól Trump első győzelmén át a tavalyi román elnökválasztásig elég nagy melléfogások tanúi lehettünk.)

A kívülálló számára ez még a meteorológiánál is megbízhatatlanabbnak tűnik.

A közvélemény-kutatás is elvileg egy létező pillanatot mér meg (hiszen adott percben van x ilyen, y olyan, z bizonytalan stb. szavazó), ami objektív kell hogy legyen. Mégis, ahány intézet, annyi válasz. Valamelyik szükségszerűen téved, vagyis rossz munkát végez. Általában mindegyik, mert telibe senki sem találja az eredményt. Négyévente van kontroll, addig bármit lehet mondani, jóllehet ez nem filozófia vagy irodalom, hanem kőkemény tény. 

Az 1990-es választások előtt sokat politizáltunk az egyetemen. Valamennyien azonos városban éltünk, életkorunk, iskolai végzettségünk, érdeklődésünk nagyon hasonló volt, mégis akadt köztünk MDF-es, fideszes, kereszténydemokrata, SZDSZ-es, zöldpárti, még kisgazda is. Vagyis attól függően, hogy a reprezentativitást biztosító sok egyforma egyetemista közül kit szólít meg a kérdezőbiztos, gyökeresen eltérő megoldásra jut.

A közvélemény-kutatási adatok nyilvánosságra hozatala alapvetően több célt szolgál:

Másrészt hiszterizálja a közéletet: akinek kedvez, annak a szerotonin szintjét emeli, akit sújt, azt dühíti, kétségbe vagy apátiába ejti. Harmadrészt befolyásol: a győzteshez húzás, az esélytelenektől való menekülés, de akár a mozgósítás vagy éppenséggel visszafogás attitűdjét kiváltva igenis módosít a részecskék mozgásán, illetve helyzetén.

Pár napja kijött egy felmérés, amely szerint a Tisza Párt már 15 %-kal vezet a Fidesz előtt. Az afféle történet- és politikafilozófiai kérdéseket most mellőzzük, hogy

Mindenesetre a „felmérést a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet készítette június 3. és 7. között, országos, reprezentatív, 1000 fős mintán”, tehát – különösen a fentebb írtak figyelembevételével – nem lehetnek kétségeink a pontosságát illetően...

Szerencsére – amint ezzel a megjegyzésével magát a magyar történelembe beíró Kovács László megfogalmazta –

Vagyis azt kell elérni, hogy az emberek (részecskék) függetlenül attól, hogy Hann Endre vagy Heisenberg éppen megméri-e őket vagy sem, saját sorsukat (valamint családjukét és nemzetükét) tudják-e felelősen úgy alakítani, hogy ne verjék a fejüket a falba, mint 2006 után (vagy az amerikaiak 2020 után, vagy Jeruzsálem Barabást kiáltó népe nagypéntek után), hogy

***

(Nyitókép: MTI/Beliczay László)