Biztonságpolitikai rémálom: Ukrajna EU-csatlakozása óriási veszélyeket hordoz

A 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború jelenleg is tart, és bár Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök a hét eleji beszélgetését mindkét oldalon biztatónak nevezték, egyelőre a tűzszünetről is csak készülnek megállapodni a felek, azaz nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben megkezdődnek a béketárgyalások. Mindez azonban egyáltalán nem zavarja az Európai Unió vezetését, amely élén

Ursula von der Leyen és Manfred Weber, a TISZA Pártot is magában foglaló Európai Néppárt elnöke egyaránt szeretnék elérni, hogy minél gyorsabban, – a tervek szerint 2030-ig – vegyék fel Ukrajnát , és Brüsszelben jelenleg is rengetegen dolgoznak e célért, nem törődve a súlyos kockázatokkal, amelyekre egyre többen hívják fel a figyelmet. Korábbi cikkeinkben bemutattuk, hogy ez a lépés számos aspektusból nézve több mint kockázatos, hiszen amellyeett, hogy vélhetően a magyar mezőgazdaság összeomlásához vezetne, jó eséllyel újabb migránsválságot idézne elő és a magyar munkabérek csökkenését eredményezné. 

Van azonban még jó pár szempont, amelyeket figyelembe véve semmiképp sem tűnik jó ötletnek Ukrajna gyorsított EU-csatlakozása – az egyik ezek közül a biztonságpolitika kérdése. 

Az orosz-ukrán háború minden bizonnyal egy olyan békekötéssel zárul majd, amelynek eredményeként Ukrajna jelenlegi, nemzetközi szinten elismert határai megváltoznak majd. Hogy milyen mértékben, és hogyan, egyelőre nem lehet tudni. Az orosz fél területi követelései ismertek, ám a végleges megállapodás nem feltétlenül ezt tükrözi majd, az viszont szinte bizonyos, hogy az ukránok területeket veszítenek majd. 

Amennyiben az Európai Unió felveszi tagjai közé Ukrajnát, egy állandó háborús veszéllyel fenyegető konfliktusövezetet vesz fel, az ezzel járó feladatokkal és költségekkel. Ezzel a lépéssel eltűnne az Európai Unió és Oroszország közötti pufferzóna, amelyet eddig épp Ukrajna jelentett, és a két nagyhatalom közvetlenül határossá válna egymással. Ezzel pedig az európai közösség biztonsági helyzete is drasztikusan megváltozik. 

A háború végét követően Ukrajnában komoly biztonsági kockázatokkal kell majd számolni. 

Ez így együtt egy biztonságpolitikai rémálom, egy anarchiával fenyegető, robbanásközeli helyzet, amelyet kezelni kellene.

Az unió azonban az ehhez szükséges személyi és az anyagi erőforrásokat egyaránt nélkülözi. A sokak – többek közt a magyar miniszterelnök – által sürgetett közös európai hadsereg nem létezik, és még jó ideig nem is fog létezni, de a pénzügyek területén sem jobb a helyzet.  Az uniós költségvetés közel 20 százalékát 2028-tól a koronavírusjárványt követően felvett 750 milliárdos közös helyreállítási hitel visszafizetése teszi majd ki, így nem igazán látszik az Ukrajna helyzetének rendezéséhez szükséges pénzforrás.

Felvennék a háborút? 

A Magyar Külügyi Intézet tanulmánya szerint Ukrajna EU-csatlakozása új koordinációs mechanizmusok bevezetését tenné szükségessé, ám egyértelmű az Európai Unió jelenleg képtelen Ukrajna biztonságát garantálni. Ukrajna NATO-csatlakozásának pedig reálisan szemlélve gyakorlatilag nulla az esélye, így az ukrán állam biztonsági garanciáit így legfeljebb bilaterális egyezményekkel lehetne megoldani. 

Az Európai Unió kölcsönös segítségnyújtási záradéka nagyon hasonlít a NATO híres 5. cikkelyéhez. Amennyiben egy országot támadás ér, önállóan, azaz az Európai Tanács konszenzusa nélkül aktiválhatja, és ez esetben a többi tagállamnak a segítségére kell sietnie. 

Feltehetően erre gondolt Orbán Viktor, amikor úgy fogalmazott, „ha felveszik Ukrajnát az Európai Unióba, felveszik a háborút is”. Az említett cikkelynek nincs végrehajtási utasítása, ezért eddig nem látott értelmezési vitát okozna, amely a tagállamok közti megosztottsághoz vezetne. Az ellenfél, viszont automatikusan hadviselő félnek tekinthetné az Európai Uniót, és amennyiben ez bekövetkezne, a kérdéssel a NATO-nak is foglalkoznia kellene. 

A Magyar Külügyi Intézet szerint abban a nagyon valószínű esetben, ha a háború nem békekötéssel, hanem csak tűzszünettel zárulna (azaz Ukrajna de jure nem ismerné el területveszteségeit), 

Mindez megnövelné a nyomást, hogy ez a terület az eddigi kormányközi alapról közösségivé váljon (konszenzusos döntéshozatal helyett minősített többség), ez pedig ellentétes a magyar kormány szuverenista politikájával és a brüsszeli föderalistákat erősítené. 

Az EU tagság emellett jogot adna Ukrajnának hogy részt vegyen az EU védelmi ipari stratégiája (EDIS) és programja (EDIP) alatt megnyíló egyre nagyobb összegű, hadiipart támogató pénzügyi alapokban (2025-2027 között ez csak 1,5 milliárd euró, de a következő MFF-ben várhatóan ennek sokszorosa lesz, akár 50-100 milliárd euró is.) Mivel friss háborús és haditechnikai fejlesztési tapasztalatokkal rendelkeznek, ezért valószínűleg jelentős összegeket tudnának elnyerni, ami másoktól hiányozna, így hazánktól is. Egy EU-tag Ukrajna a hadiipar bizonyos területein a korlátok lebontása miatt könnyen letarolná az európai hadiipar többi szereplőjét. Egészen biztosan ilyen lenne a kisméretű drónok gyártása, hiszen mára hatalmas és olcsó termelőkapacitással rendelkezik ezen a téren.

Nyitókép: Mandiner grafika