A megfelelő embert a megfelelő helyre: Annalena Baerbockból ENSZ-elnök lesz

Hatalmas felháborodást keltett Németországban, hogy a veterán karrierdiplomata, Helga Schmid helyett Annalena Baerbock korábbi német külügyminisztert jelölték az ENSZ Közgyűlés következő elnökének. De a testület ennél tovább is ment: meg is választották. 

Bár az ENSZ Közgyűlés elnöki posztja leginkább ceremoniális jellegű, Baerbock eddigi teljesítménye komoly kérdéseket vet fel alkalmasságával kapcsolatban.

Emlékezetes, Baerbock 2021-ben a kancellári pozícióért is ringbe szállt, ám kampányát botrányok sora árnyékolta be:

• A politikust azzal vádolták, hogy önéletrajzában valótlanul tüntette fel korábbi munkahelyi szerepeit, a Német Marshall Alapítványnál és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál végzett feladatait jelentősen felnagyította.
• Emellett plágiumbotrányba is keveredett, miután kiderült, hogy az általa írt könyvben forrásmegjelölés nélkül idézett más művekből. Kritikusai szerint ezek a botrányok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Zöldek népszerűsége a kampány kezdeti 28 százalékáról meredeken zuhanni kezdett, és a választásokon végül csak a harmadik helyet szerezték meg.

Baerbock – és hozzá hasonlóan alkalmatlannak tartott párttársa, Robert Habeck – azonban nem panaszkodhatott: a koalíciós tárgyalások során a Zöldek megszerezték a külügyminisztériumot. Később pedig Baerbock kijelentette, hogy a „feminista külpolitika” úttörője akar lenni. 

Alig lépett hivatalba, újabb botrány robbant ki Baerbock körül. Férje, Daniel Holefleisch összeférhetetlenségi okok miatt távozott a Német Postától, ám hamarosan még problémásabb pozíciót vállalt:

Az MSL zászlajára a környezetvédelmet és az zöldátmentetet tűzte – véletlenül éppen azokat a témákat, amelyek a Zöldek számára különösen kedvesek. Bár a cég állítása szerint Holefleisch munkaszerződésében kikötötték, hogy nem vehet részt felesége politikai tevékenységével kapcsolatos ügyekben, a német politikai élet más példái – például Ursula von der Leyen esete – azt mutatják, hogy a tanácsadó cégek általában nem állják meg, hogy ne használják ki egy befolyásos politikus közelségét. 

Annalena Baerbock a rivaldafényben

A külügyminiszter a 2023-as Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy amikor megkérdezték, biztonságban lesz-e Ukrajna, ha Vlagyimir Putyin hatalmon marad Oroszországban, így válaszolt: 

De nemcsak a geometriával, a számokkal is meggyűlt a baja, nem sokkal később egy másik beszédében arról beszélt, hogy külügyminiszterként „évente 560 napot dolgozik”. Ezek az elszólások villámgyorsan terjedtek az interneten, és gúnyos mémek özönét zúdították nemcsak Baerbockra, hanem egész Németországra.

Még kínosabb pillanat volt, amikor 2023 januárjában, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén azt mondta: „Oroszország ellen harcolunk egy háborúban, nem pedig egymás ellen.” A kijelentés nem pusztán kellemetlen, hanem egyenesen veszélyes volt. A legkínosabb azonban az volt, hogy a külügyminisztérium és Olaf Scholz kancellár reakciója egyértelműen azt sugallta:

Persze Baerbock tett olyan kijelentéseket is, amelyek világosan jelzik, hogy tökéletesen alkalmas egy nemzetek feletti, globalista szervezet vezetésére. 2022 szeptemberében egy fórumon így fogalmazott: „Ha megígérem az ukrán embereknek – »mellettetek állunk, ameddig csak szükségetek van ránk« –, akkor teljesíteni akarom.

Tökéletesen összefoglalja a globális elit hozzáállását: a nemzeti érdekeket háttérbe szorítják a nemzetközi célok mögött.

Nincs egyedül 

Baerbock esete egyre inkább azt bizonyítja, hogy az ilyen történetek nem a rendszer hibái, hanem annak szerves részei. Ursula von der Leyent már említettük, de ott van Kaja Kallas is, aki éppen akkor váltott uniós pályára, amikor kormánykoalíciója válságba került. Annak ellenére lett az EU külpolitikai főképviselője, hogy miközben Európa Oroszországgal való kapcsolatainak megszakítását szorgalmazta, férje cége, a Stark Logistics továbbra is üzletelt az oroszokkal.

Szintén tökéletes példa Mark Rutte, aki nem egyszer, hanem kétszer bukott meg holland miniszterelnökként, mégis a NATO főtitkára lett. De sorolhatnánk az alkalmatlan EP-képviselőket is Manfred Webertől egészen Magyar Péterig.

A globális elit láthatóan megtalálta a receptet: ha otthon kudarcot vall egy politikus, – akibe addig már rengeteg pénzt fektettek – akkor irány a nemzetközi színtér!

Baerbock kinevezése az ENSZ Közgyűlés élére nem kivétel, hanem a szabály megerősítése.

Nyitókép forrása: RALF HIRSCHBERGER / POOL / AFP

***