A kritikák szerint a döntéshozatal indokolatlanul lelassult, a hadsereg legfelsőbb vezetése sem a terepen működő katonai vezetők véleményét, sem a visszavonulások következtében megváltozott harctéri realitásokat nem veszi figyelembe.
Az Ukrainska Pravda cikke szerint Szirszkij főparancsnok
„mindent egymaga akar irányítani, az 59. dandár új parancsnokának kinevezésétől kezdve egészen egy-egy gyalogsági állás fronton való elhelyezkedéséig”.
Az ukrán lap arra a következtetésre jut, hogy
ez a centralizált mikromenedzsment nemcsak megköti a helyi parancsnokok kezét, hanem lelassítja a kritikus fontosságú döntések meghozatalát is”.
A lap értesülései szerint, amikor a donyecki Kosztyantinyivka közelében fekvő védelmi vonalak átstrukturálását javasolták Szirszkijnek, hogy ezzel is erőket csoportosíthassanak át a front veszélyeztetettebb szakaszaira, a főparancsnok mereven elzárkózott ettől.
Egy másik tiszt arról számolt be, hogy
Szirszkij nem stratégiai vagy hadműveleti szinten gondolkodik, hanem rajszintű állások visszafoglalásáról ír hadparancsokat.”
A beszámoló szerint a vezérkar – „minden logikának, józan észnek és hivatalos szabályzatnak ellentmondva” – rajszintű csapatmozgásokról küldözget utasításokat, amelyekben konkrét koordinátákkal jelölik ki egy-egy egység pontos elhelyezkedését.
Ez legfeljebb egy szakaszparancsnok dolga lenne! Ennek tetejébe ezek a parancsok olyan jelzéssel érkeznek, ami büntetőjogi felelősségre vonást helyez kilátásba arra az esetre, ha nem betű szerint hajtják őket végre”
– fakadt ki a lapnak egy ukrán tiszt.
Különösen feszültté vált a viszony Szirszkij és a szárazföldi erők parancsnoka, Mihajlo Drapatij között, aki június 1-jén benyújtotta lemondását, miután egy orosz légicsapásban több katona meghalt egy kiképzőtáborban.