A halála pillanataiban is a kedvenc körmös bablevesét emlegette Jókai Mór

Jókai Mór szenvedélyesen szerette a magyar konyhát, amely az írói fantáziáját is megmozgatta. Sosem főzött, ugyanakkor karmesterként vezényelt a tűzhelynél.

Ha titokzatos márkit, kétszáz éves rejtélyt kapunk a sütemény mellé, máris jobban megjön a kedvünk hozzá.
Vannak receptek, amelyekhez pontos hozzávalólista, az elkészítési metódus precíz leírása tartozik grammban és percben megadva. És vannak receptek, amelyekhez történet jár – valós vagy kitalált, kicsit kiszínezett –, ami máris kívánatosabbá teszi az ételt.
Itt van például a frangipán: a franciák lágy, mandulás krémje, amely édes töltelékként bújik meg piték, gyümölcsös tartok belsejében. Egyszerű, elegáns; a legenda szerint egy 17. századi olasz–francia márki, bizonyos Muzio Frangipani kesztyűinek illata ihlette.
Ahogy mesélik, a márki különleges mandulás illattal itatta át a bőrkesztyűit, amelyek akkoriban a nemesek mindennapos öltözékének részét képezték. Mivel a kesztyűk alapanyaga, a cserzett bőr önmagában kellemetlen szagú volt, nem meglepő, hogy a parfümözött változat gyorsan divattá vált. A márki illata állítólag annyira népszerű lett, hogy a francia királyi udvarban is hódított – majd egyszer csak valakinek eszébe jutott: ez az aroma bizony egy édességnek is nagyon jól állna.